Megtartottuk az első nyilvános kalákát

  A péntek délután érkezők első feladata egy kis szabadtéri rakétatűzhely megtervezése és megépítése volt, a

portán található anyagokból, hulladékokból (mi az a rakétatűzhely? pl. itt olvashatsz róla). Ezen kellett megfőzni a másnapi ebédet.

  Ez a kísérlet azért is fontos számunkra, mivel az elkészült épületben is rakétatűzhelyen fogjuk megoldani a sütés-főzést, sőt valószínűleg a fűtést és a vízmelegítést is (valahogy így). 

  Szombaton elkészültek a szalmabáláink, amelyekből a későbbiekben a tetőtér hőszigetelését tervezzük. A fő feladat így a bálák behordása lett csapadéktól védett helyre, az éjszakai vihar előtt. Csak 15 maradt kint, amiből kiváló gyomfojtó mulcs lesz a permakultúrás kertben, de hőszigetelés már biztosan nem.

  A hétvégén falat bontottunk, áthidalókat és ablakokat építettünk be. Az ablakokat használtan vásároltuk, az áthidalókat pedig a pajtából kibontott 100 éves faanyagokból válogattuk ki, többnyire tölgy és vörösfenyő. Az organikus stílust nem terveztük előre, de a régi szalagfűrész gyengének bizonyult ekkora keresztmetszetű keményfákhoz. Végül a szuvas felületek eltávolítása és némi felületkezelés (lenolaj+napraforgó olaj 1:1 arányban) után úgy építettük be őket, ahogy voltak: görbén, hullámosan. Reméljük újabb 100 évre.

  Vasárnap már folyt a térdfal építése is egy kisebb szakaszon. A követ mindenképp sárba akartuk rakni, ahogy az eredeti falak is abban vannak. Ennek ökológiai és páratechnikai előnyei vannak elsősorban, és komoly hátránya, hogy nagyon időigényes. Mivel a sár sosem fogja úgy összeragasztani a köveket, mint a beton, ezért precízebben kell a sárral falazni, ami az amorf mészkövekkel valóban nem könnyű. 

  A kőművest az önkéntes segédmunkások szolgálták ki, akik kavarták a sarat, válogatták a követ, vagy
éppen főzték az ebédet. Akinek végképp nem jutott munka, az földtéglákat préselt a képen látható házilag készített présgéppel. Akit a földtégla prés bővebben érdekel, tervrajzok, konzultáció szintjén az elkészítéséhez, az itt talál hozzá segédletet.
 

  Sokat végeztünk, de bőven maradt munka a folytatáshoz. Az első kalákában számunkra talán a legizgalmasabb az volt, sikerül-e elfogadható körülményeket teremteni a társaságnak. Az alábbi életképeket elnézegetve talán reménykedhetünk abban, hogy végül mindenki jól érezte magát.

KÉPEK!

innen folytatjuk…